Az angol springer spánielt egy Bonghey nevű angol tenyésztette ki 1812-ban, de valójában spanyol származású. Mint neve is mutatja (ugrató), igazi kajtatóebnek szánta. Emellett még annyi konkrétum ismert, hogy minden bizonnyal welsh spinger és egy kontinentális fajta kereszteződéséből született. 18. századi képeken is láthatjuk, amint éppen vadászni viszik őket. Nagyobb, erősebb a cocker spanielnél, de tulajdonságai hasonlóak. Rendkívül jó vadászképességeire hamar felfigyeltek rá. Imádja a vizet. Az amerikai társánál kissé nagyobb kutya, kevésbé nemes, és a szőrzete is kevésbé selymes. A vadat a vadásznak minden körülmények között megtalálja, és visszahozza. Jellemét tekintve rendkívül játékos, család szerető, és megfigyelhető nála az állandó szűnni nem akaró farokcsóválás. Házőrzésre nem igazán alkalmas, mert az idegenekkel is barátságos, de jó jelző kutya. Egyáltalán nem agresszív. Ausztiában kedvelik, alig terjedt el Közép-Európában.
Valamennyi spániel közül ez a legismertebb fajta. Viszonylag kis termetű, de arányos. Háta erős, egyenes, mellkasa mély. Farkát csonkolják. Mancsaik kicsik, szélesek(általában dús szörzet borítja). Feje hosszúkás, szeme sötét. Nagy lelógó fülét sűrű, göndör szőr borítja.Szőrzete közepesen hosszú. Bundájának színe sok féle lehet: fekete, arany, fekete-cser, fekete-fehér, fehér-vörös.
Nagyon okos, ezért könnyű kiképezni, szófogadó. Sokan csaholósnak tartják, de nem ugat többet mint bármely más kutyatársa. Értelem sugárzik a szemeiből, néha ugyan megmakacsolja magát, de ez ritka, és jó kezekben nem fordul elő. Szeret a bozótokban cserkészni, a vízben úszkálni, és onnan apportírozni. Élénk, mozgékony kutya, nagyszerű társ. Mozgásigénye vadászkutya révén igen nagy, ezért naponta játszani, sétálni, vagy futni kell vele.